HANGYA TESTVÉREK

Néhány dombon és erdőn túl

ott, ahol vihar sohasem dúl,

egy füves réten éldegélt két hangya testvér: Kicsi és Fürge.

Kicsi a nevét azért kapta

mert teste a növekedést abbahagyta,

testvére azért lett Fürge, mert

 úgy szaladt, mint egy ürge.

Szerettek együtt kóborolni, reggel és este,

a nagy fűszálak között  alig látszódott Kicsi és Fürge parányi teste.

Feladatuk volt, reggel korán keltek és indultak morzsát gyűjteni,

este fáradtan mentek mindketten fürdeni.

Egy napon messzire kerültek a házuktól,

 a fáradságtól az erő elszökött lábukból.

Ledőltek egy nagy lapulevél tövébe,

egy sötét erdő kellős közepébe.

Volt náluk pár morzsa,

és egy ízletes káposzta torzsa.

Vacsora után fűszálból ágyat építettek,

egymásnak az alvás idejére búcsút integettek.

Kicsi, még mielőtt lecsukta szemét,

az eget nézte, csillagok közt kereste helyét.

Reggel harmatcseppre ébredtek,

egymást megölelve gyors hazatérést reméltek.

Egész nap úton voltak,

 közben maguk előtt egy morzsát toltak.

Estére már látták a házukat

és a fűszálból épített várukat.

Örültek, hogy otthon vannak

elfáradtak, vége lett a napnak.