A kacsa és az eltűnt zokni

A kacsa és az eltűnt zokni.

Fodor Gyöngyi - A kacsa és az eltűnt zokni

A hegyoldali nagyerdőben élt egy kiskacsa, akit Bolyhosnak hívtak. Bolyhos az egész erdőben ismert volt csínytevéseiről és vicces kalandjairól. Egy nap, miközben a barlangját rendezgette, észrevette, hogy valami nagyon fontos hiányzik: a kedvenc zoknija!

– De hová tűnt a pöttyös zoknim? – kiáltott fel, mert az egy különleges zokni volt, tele a szivárvány minden színében pompázó pöttyökkel, és Bolyhos meg volt róla győződve, hogy mágikus tulajdonsággal bírnak azok a pöttyök, elűzik a balszerencsét a kalandos kirándulásai során. – Meg kell keresnem. Holnapután az elhagyott Banyatanyára megyek, szükségem lesz rá.

Elindult a fák között , s hamarosan találkozott Adával, a csodálatos dalairól ismert libával.

– Szia, Ada! – üdvözölte Bolyhos. – Nem láttál egy pöttyös zoknit errefelé? – kérdezte, mire 
Ada felnevetett.

– Pöttyös zoknit? Nem, nem, nem láttam, de énekelhetek neked egy dalt, ami talán segíthet 
a keresésben – válaszolta a liba, s máris énekelni kezdett egy elveszett zokniról és a
 gondatlan rókalányról. 

A hangok megnevettették Bolyhost, s utána még elszántabbnak érezte magát a keresésben. 
Megköszönte Adának a dalt, majd tovább indult. Nemsokára találkozott Titoval, 
a feledékeny mókussal, aki éppen gödröt ásott, és teljesen a feladatra koncentrált.

– Szia, Tito! – kiáltotta Bolyhos. – Mondd, véletlenül nem láttad a pöttyös zoknimat?

Tito abbahagyta az ásást, és elgondolkodva megvakarta a fejét. 

– Egy pöttyös zoknit? Nem hiszem... De most, hogy belegondolok, pár napja betettem
 valamit egy titkos dobozba, de hogy mi volt az, arra nem emlékszem, de arra sem, hogy 
most hol van az a titkos doboz!

Bolyhos hangosan felnevetett miközben arra gondolt,tán az ő zoknija volt az a valami. 
Éppen akkor egy kismadár szállt arrafelé, és megkérték, hogy keresse meg a dobozt. 
Pár perc múlva a madár vissztért a jó hírrel, hogy egy szederbokor alatt megtalálják azt.
 Tito és Bolyhos odarohantak, de nem volt benne más, mint néhány dió és pár szem 
mogyoró. 

Bolyhos csalódottan és csüggedten folytatta a keresést. Kiért egy kis erdei tisztásra, 
ahol egy csapat egeret látott, akik valami színessel játszottak.

– Nézd, Bolyhos, mit találtunk! Valami furcsa anyaga van, tele pöttyökkel, olyan szép 
és színes – hívták az egerek maguk közé.

– De ez az én zoknim, végre meglett! Ezt keresem reggel óta – mondta örömmel. 
Örömében ugrándozott, szíve megtelt boldogsággal. 

– Ha a tiéd, neked adjuk!

– Köszönöm, kedves barátaim. Ha akartok, és van kedvetek velem jönni, holnapután az
 elhagyott Banyatanyára megyek felfedezőútra, gyertek velem!

Az egerek megköszönték a meghívást, két iffú egér ajánlkozott is kísérőnek.

Bolyhos betette a zokniját a zsebébe, és elindult hazafelé. Boldogan és nyugodtan 
aludt el,és a jövőbeli kalandokról álmodott.