Venczel Tímea vagyok. Óvónéni anyuka szárnyai alatt növekedve dalok, versek, mesék szötték át a gyerekkoromat. Magam is próbálkoztam akkoriban verseléssel, de az írás szele a húszas éveim elején csapott meg igazán. Meseírásra a környezetemben élő gyerekek és a természet ihletett. Gyerekeknek szánt verseim múzsái elsősorban a lányaim, azonban ha széthúzom a függönyt és kitekintek a világba, komolyabb hang...
Vélemények a versről
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól! A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
A kert közepén álló Kőrisfa hosszasan nyújtózkodott, hogy kirázza ágaiból a téli merevséget. Ásított egy nagyot, kidörzsölte szeméből a hosszú álmot, aztán boldogan pillantgatott az ágacskáin szunn...
Sutba már a vastag csizma, lekerül a nagykabát, meleghozó napsugarak elűzik a tél havát. Integet a hóvirág is, búcsúztatja ibolya, bókolgat az aranyvessző, menyasszonya mandula. Kiborult a színes f...
Ragyogó csillagfényes téli éjszaka volt. A fekete égbolt milliárdnyi ékköve között tisztán tündökölt a kerek Hold. Teljesen bevilágította a dombtetőt, ahol két róka üldögélt összebújva. Vastag, fak...
Ezt a verset írta: Venczel Tímea meseíró
Venczel Tímea vagyok. Óvónéni anyuka szárnyai alatt növekedve dalok, versek, mesék szötték át a gyerekkoromat. Magam is próbálkoztam akkoriban verseléssel, de az írás szele a húszas éveim elején csapott meg igazán. Meseírásra a környezetemben élő gyerekek és a természet ihletett. Gyerekeknek szánt verseim múzsái elsősorban a lányaim, azonban ha széthúzom a függönyt és kitekintek a világba, komolyabb hang...