Melissza kívánsága

Melissza kívánsága.

Melissza kívánsága

Hol volt, hol nem volt, az Olimposz legtetején nagy esküvőre készült az istenek nemzetsége.

Az  istenek királya, Zeusz és szépséges arája, Héra világraszóló lakodalmat szervezett. Szétküldték a meghívókat, és a teremtett világ minden élőlénye izgatott örömmel fogadta a meghívást.  A fák a folyók, szelek, a hegyek és az óceánok tündérei hetekig másról sem beszéltek, mint a királyi esküvőről. Zeusz a vőlegény, hogy még izgalmasabbá tegye a napot, kitalált egy játékot. Kihirdette, hogy aki a legjobb legeredetibb étket szolgálja fel, bármit kérhet cserébe tőle.

Ez a ragyogó lehetőség a kisisteneket is lázba hozta. Sütöttek főztek, hogy Zeusz és Héra színe elé vigyék ízletesnél ízletesebb ételeiket. Volt ott minden, ami szem szájnak ingere. Sütemények, kalácsok, kekszek, torták, fagylaltok, levesek és pástétomok, mohából humuszból kotyvasztott kása. A résztvevők mindenféle sós, és savanyú, keserű és pikáns ennivalókat szolgáltak fel kicsiny asztalkákon, és epedve várták, hogy az istenek királya és királynője ítélkezzen, melyik étel a legfinomabb.

Mielőtt kihirdették a verseny győztesét, Zeusz és Héra körbe jártak az asztalok között. Szagolgatták, pöcögtették, piszkálgatták, szürcsölgették, nyalogatták a sok kiállított csodát. Különösen sokáig tanakodtak a remegő hibiszkusz, dió és bogárzselét kóstolgatva. A versenyzők elakadó lélegzettel álltak az asztalkáik mögött.

A győztes egy Melissza nevű félénk kis teremtmény látszólag szerény műve lett. Egy kicsi csuprocskát kínált fel az isteneknek. Valami aranysárga, lassan hömpölygő, édes, de nem émelyítő, és elképesztően finom illat áradt belőle. Zeusz beledugta az ujját, és lenyalta.

Melissza úgy hívta: méz. Amikor Héra bekapott egy kanállal, úgy érezte, mintha a leggyönyörűbb rétek virágai, és a hegyek gyógynövényei zümmögve táncra perdülnének a szájában. Zeusz lenyalta a kanalát, és elégedetten felmordult. A férj és feleség egymásra néztek, és egyszerre bólintottak. „A méz kapja a z első díjat” Döntött az istenek királya.

-Mondd, röpködő kis pötty, mi a kívánságod?

-Rettegett, uram. Boldoggá tettél döntéseddel, de meg kell vallanom, különösen nehéz e nyalánkságot elkészíteni. Virágról virágra kell szálldosnom, hogy nagyon kicsiny mennyiséget összegyűjtsek a virágok mélyén lapuló nektárból. Igen keserves kiszívni, hazarepülni, aztán újra keresgéltem, újra hörpöltem, és újra hazahordtam. Titkos receptem szerint alakítottam ezt a pici mennyiséget ezzé a finomsággá, amiben nagy örömed telt. Ez a pici mennyiség négy és fél hétig tartott, míg elkészült. A méz illata olyan elbűvölő és ellenállhatatlan, hogy sokan megrohamozták fészkemet. Pici vagyok, tehát haragosan zümmögtem, hogy megvédjem termékemet, de a medve, a menyét egyetlen csapással elpusztította a fészkemet. Ezért fegyvert kérek felség, amivel megvédhetem otthonomban ezt a finomságot azoktól, akik lopni akarják.

- Rendben van. Tartom az ígéretemet -szólt Zeusz. – Ettől a pillanattól kezdve, hogy könnyebben gyűjtögethess, elrendelem, hogy ezentúl ne egyedül dolgozz! Egy egész közösség királynője leszel, seregnyi alattvaló munkálkodik majd neked. Továbbá kapsz egy fájdalmat okozó fullánkot, amivel megvédheted magad. De ez nem lesz halálos, mert csak éles fájdalmat okoz majd a lopni vágyóknak. De vigyázz! Ebbe szúrásba te is belehalhatsz. Úgy legyen! – emelte fel villámait az istenek királya. Ebben a pillanatban villámcsapás mennydörgés hallatszott. Ezzel a kívánság megpecsételődött.

Melissza hirtelen furcsa mocorgást érzett a testében. Lenézett és látta, hogy valami hosszú, vékony lándzsaszerű dolog türemkedik elő a potrohából.

Melissza megrezegtette fátyolszárnyait, zümmögött még egy kicsit a többiek előtt, majd elrepült.

Újabb mennydörgés hallatszott, s az ég kiderült.

Manapság görögül melisszának nevezik a méhet, a fullánkja pedig csípős fájdalmat okoz, de halálos fegyver magának a méhnek is, végső mentsvár, ha bajban van.

Ha finom illatos mézet nyalogattok, gondoljatok Melissza fáradságos sok időt igénybe vevő munkájára.